Valcer a téli téren
Õsfák közt hópihék ezerje táncra kél,
a tér toronyórája valcert zenél.
Esti aranyfény és kicsi szél,
és a tér órája zenél.
Millió hangjegy táncol aranyfényben,
a tér így él,
a torony zenél...
andalgó szerelmespár valcerre kél.
Harmincas férfi
kezében táskával lépdel.
Hangjegyek hópihébe bújva
körbetáncolják,
sodorják, ragadják,
s ő, kockás táskájával, önfeledten
angolkeringőt lépdel,
a hópihés kövezeten.
Oly néptelen a tér,
de él, zenél,
aranyhangok
sodródva szállnak,
platánok karjai közt, cikáznak:
le-föl, le-föl, körbe-körbe.
a bársony zenébe' föl-le...
Velük táncol ezernyi hópihe,
aranyfényben, csak szá-á-állva,
mint egy régi bálba'.
S velük sodródva lágyan,
karjukon beárad
a huszonegyedik század.
A valcer visszacseng a fákról,
a torony órája csak jár,
a zene a szél szárnyán csak száll,
sok százezer hópihe
csak száll, csak szá-á-áll
és mégis az idő most áll,
mint a téren e decemberi bál.
|